Mindannyian időnként megkérdőjelezzük a teljes szabadság, szabadosság modernkori vívmányait, a pénzzel megvehető pillanatnyi jólétet, álboldogságot. Azonban mindenkinek más és más pillanatban jön el a felismerés, hogy az ember legbelsőbb igénye mégis a pénzzel megfizethetetlen apai-nagyapai örökség, amely többé tehet bennünket egyszerű fogyasztónál, statisztikai adatnál, lélektelen költségvetési tételnél. Hitünk szerint ez a tiszta forrásból származó eredeti kultúra tesz minket többé, ez emelte ki az embert az állatsorból, ez tartotta a reményt a történelem túlkapásainak idején, és ez emelhet ki újra a fogyasztói társadalom lélektelen hajtásából. Hogy ismét hazatalálhassunk. Hiszen, Pilinszky szavaival élve, „Valamennyien tékozló fiúk vagyunk, azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak."
A tékozló fiú a népi kultúra, pontosabban a népzene és néptánc eltékozlását jeleníti meg. A tékozló fiú bibliai történetével párhuzamot vonva, az előadás azt a folyamatot járja körbe, amely végeredménye napjainkban is tapasztalható: a közösségi élmény felszámolása, az igazi értékek bedarálása a rohanó világ és a fogyasztásra buzdító társadalom által.